A tatárjárás püspöke: Báncsa István

Báncsa István váci püspök alakja is megjelenik az egyházmegye ezeréves évfordulója alkalmából az Együtt építjük! című előadásban, amely több képben kíséri végig a nézőket az egyházmegye történelmén a szentistváni alapítástól a 20. századig.

Báncsa István váci püspök, az első magyar bíboros. IV. Béla király kancellárja, a király oldalán harcolt a muhi csatában. A vereség után IV. Béla Báncsa Istvánt II. Frigyes német-római császárhoz és IX. Gergely pápához küldte, hogy a tatárok ellen katonai segítséget kérjen, de nem járt sikerrel. A muhi csata után Dalmáciába ment a király családhoz. A tatárdúlás utáni újjáépítésben IV. Béla hűséges munkatársa volt. A király délnémet telepeseket hívott Vácra, az esztergomi polgárokat a várba telepítette, ami az érsek és a kanonokok megrövidítésével járt. A pápa bíborossá és palestrinai püspökké nevezte ki. Ezáltal Báncsa lett az első magyar bíboros. Rómában nem érezte jól magát, haza akart térni, de amikor a pápa választás elé állította, lemondott az esztergomi érsekségről.

Hamarosan mint pápai követ szolgált Magyarországon és Szlavóniában s próbálta visszaszerezni érsekségét, de hiába. Közvetítő szerepet vállalt a király és fia, István viszályában. Részt vett több pápa megválasztásában és több pápai bulla aláírója is volt.

Haláláig Rómában képviselte a magyar egyház ügyeit, az ágostonos remeték protektora lett, s nagy része volt a rend megszervezésében. Váci pecsétje 1244-ből maradt fenn.